Ősi halak találták fel a szexet

Ősi halfosszíliák tanulmányozása során fedezték fel tudósok, hogy az emberi szexuális kapcsolat intim aktusának úttörői voltaképpen a 385 millió évvel ezelőtt a mai Skócia területén élt “páncélos halak” (Placodermi).

A kép illusztráció

A kép illusztráció

A placodermi a gerinchúrosok törzsének és a gerincesek altörzsének egy kihalt osztálya. Testük nagy részét borító pikkelypáncéljuk miatt páncélos őshalaknak is nevezik őket. “Meghatároztuk azt a kiindulópontot, amikor az állatoknál elkezdődött a belső megtermékenyítéssel megvalósuló szaporodás” – jelentette ki John Long, a dél-ausztráliai Flinders Egyetem paleontológusa, a Nature tudományos folyóiratban vasárnap publikált tanulmány szerzője.

A szexuális reprodukció evolúciós történetének e jelentős felfedezése során a tudósok megállapították, hogy a placodermi csoporthoz tartozó Microbrachius dicki hím fosszíliáin megfigyelhető egy páros, csontos, L alakú szerv, “nyúlvány” megjelenése, amely a spermát bejuttatta a nőstény egyedbe. A nőstényeken pedig olyan apró, páros csontok fejlődtek ki, amelyek befogadták a hím szervét a párzáshoz.

A placodermi csoport képviselői az emberek legősibb gerinces elődei. “Korábban azt gondolták, hogy kihalt csoportról van szó, amelynek nem maradtak fenn továbbélő rokonai, de a legutóbbi kutatások azt mutatják, hogy evolúciónk mélyen gyökerezik bennük és sok jellegzetességünk – állkapocs, fogak és páros végtagok – elsődlegesen a halaknak eme csoportjából ered” – magyarázta Long.

Matt Friedman, az Oxfordi Egyetem paleobiológusa azonban – aki nem vett részt a kutatásban – úgy értékelte, hogy a felfedezés “nem különösebben figyelemre méltó”.

Long tavaly, a Tallinni Műszaki Egyetem fosszíliagyűjteményének tanulmányozása közben bukkant rá arra a kövületre, amely az ősi halak párosodási képességére utal. A kutatásba ausztrál, brit, svéd és kínai tudósok is bekapcsolódtak, akik a világ különböző fosszíliagyűjteményeit elemezték. A fosszíliákban találták meg a párosodás és a belső megtermékenyítés szaporodási stratégiájának felbukkanását. A nyolc centiméter hosszú Microbrachius az ősi Skócia tavaiban éppúgy megtalálható volt, mint Észtország és Kína egyes vidékein.

Long elmondta: a Microbrachius elnevezés kis karokat jelent, ám a tudósok évszázadokig tévesen gondolkodtak az apró, csontos “karok” funkciójáról. “Megoldottuk ezt a nagy rejtélyt. Párosodásra szolgáltak, hogy a hím be tudja illeszteni őket a nőstény nemi szervébe” – mondta.

A tanulmány egyik legbizarrabb megállapítása szerint a halak valószínűleg oldalról párosodtak és közben karjaik is összekapcsolódtak – így aztán úgy néztek ki, mintha körtáncot járnának. “Mindenesetre ez a pozíció tette lehetővé, hogy a hím megfelelően be tudja juttatni párzószervét a nősténybe” – fűzte hozzá Long.

Az ausztrál tudós szerint a felfedezés egyúttal utal arra is, hogy honnan ered a szexuális öröm kialakulása. “Miért fejlődtek volna ki ezek a nagy csontos szervek, amiket a nősténybe helyezett, ha nem élvezték volna az aktust?” – fogalmazta meg Lang.

hirado.hu

46

Szóljon hozzá! Minden vélemény számít!

Népszerű bejegyzések

Támogasson minket

Ha kedveli a Hírmalmot támogasson minket!

FB Subscribe